Kodály Zoltán születésének 140. évfordulója alkalmából adventi ökumenikus kórustalálkozót tartottak kedd este a kecskeméti Barátok templomában. Az est folyamán az egyházzenei művekkel Kodály előtt tisztelegtek, aki maga is mélyen vallásos ember volt, melyet számos egyházi műve is fémjelez.
A Barátok temploma zsúfolásig megtelt zeneszerető közönséggel. Elsőként a két szervező Horváthné Erdélyi Zsuzsanna, a Barátok templomának karvezetője és Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika, a Kodály Zoltán Vegyeskar karvezetője osztotta meg gondolatait, idézte fel a kórustalálkozó ötletét.
– Még a nyár folyamán fogalmazódott meg az ötlet, hogy november végén kórustalálkozót tartsunk Kodály Zoltán tiszteletére, aki mélyen hívő ember volt. A koncertre a város különböző felekezeteinek kórusait hívtuk meg, akik Kodály művek mellett a zeneirodalom egyházi műveit adják elő – mondta Horváthné Erdélyi Zsuzsanna.A házigazda Barátok templomának kórusa mellett fellépett még a Nagytemplom, az evangélikusok, a reformátusok, a görögkatolikusok kórusa. Az egyházi kórusok mellett meghívást kapott a Kodály nevét viselő világi kórus, a Kodály Zoltán Vegyeskar is, melynek vezetője Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika köszöntőjében saját gyermekkori élményeit idézte fel Kodállyal kapcsolatban.
„Szűkszavú, zárkózott ember volt, aki önmagáról alig beszélt, és vallásos élményeiről hallgatott. Hite, meggyőződése, istenes gondolkozása zárt világ volt. Szinte senki sem ismerte mély, imádságos belső életét.” – így jellemezte ifj. Sapszon Ferenc a zeneszerzőt Kodály Zoltán és a Musica sacra című írásában. Bár, ahogy elhangzott, zárkózott ember volt, mégsem tagadta meg soha mély katolikus hitét.
Saját élményemet szeretném Önökkel megosztani: gyermekkoromban sok időt töltöttem szüleimmel Galyatetőn, nagyapám házában. Mindig szóba jött, hogy Kodály Zoltán is időről időre ezen a hegyi üdülőhelyen tölti szabadságát, hiszen a Galyatetői Nagyszállóban tartottak fenn számára egy külön szobát. Óriási élmény volt, amikor egy alkalommal láthattam jellegzetes ősz haját megvillanni az autó ablakán keresztül útban a Nagyszálló felé. Személyesen soha nem találkoztam vele, de vasárnaponként a galyatetői kápolnában mindig éreztem jelenlétét. Ugyanis az egyik színes ablaküvegre fel volt írva, hogy Kodály Zoltán felesége, Emma asszony adományozta a kis kápolna részére. A bejárattól balra emléktábla őrzi, hogy Galyatetőn komponálta a Csendes misét. A templomban ma az a harmónium található, amelyen annak idején gyakran játszott maga Kodály Zoltán is, aki többször helyettesítette a gyöngyösoroszi kántort, főleg télen, nagy havazások idején. Tréfásan ezért galyai segédkántornak nevezte magát.
És most időben ugrok egy nagyot, de még mindig a galyatetői Kodály – élményeimnél maradok. 2014. június 28-ára meghívást kapott a Nemesszeghy Márta Vegyeskar, aminek tagja voltam, egy szép ünnepségre, és egy kórustalálkozóra. Ugyanis ekkor avatták fel Sütő Ferenc, pécsi szobrászművész Kodály Zoltánról készült mellszobrát a kis kápolna előtt. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templomocskát azóta Kodály-kápolnának is nevezik.
Avató beszédet a szentmise után, melyen a Missa brevis hangzott el, dr. Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság néhai elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja mondott. Köszöntőjét e szavakkal kezdte: „A szívig és lélekig ható mise után nagyon nehéz megszólalnom. Megrendítő volt ez a mise lelkiségében, megrendítő volt zeneiségében.”
Kodály Zoltán, mint ahogyan a népdaloknál is a „vissza a forráshoz” elvet követte az egyházi zenében. Azon dolgozott, hogy a templomokban is csak értékes művek szólaljanak meg.
„A templomi zene színvonalának emelésével a vallási életet mélyítjük. A rossz templomi zene a vallásos életet is megmérgezi” – vallotta.
Kodály szívesen fordult a protestáns hagyományokhoz is, gondoljunk csak Kecskeméti Végh Mihály zsoltárfordítását felhasználó Psalmus Hungaricusra vagy a genfi zsoltárokra. Más vallások zenéjéből is merített, egy szép héber dallamot dolgozott fel a Naphimnusz című kórusművében.
A templomi orgonistáknak is adott tanácsokat, hogyan legyenek igényes szolgálói a templomi szertartásoknak.
ifj, Sapszon Ferenc így ír a korábban is idézett írásában:
„Mindebben példát is mutatott: Egyszer Galyatetőre, a hegyi kápolnába a téli havazás miatt a kántor nem tudott felmenni Gyöngyösről, ezért telefonon helyettesítésre kérte meg Kodály Zoltánt. A Mester a szentmisén nem akart improvizálni, ezért lelkiismeretesen felkészült. „Segédkántorként” készített jegyzeteit később büszkén mutatta meg Alfonz atyának, belőlük születtek meg századunk liturgikus remekei, az Orgonamise, majd a Missa brevis.” Itt jegyezném meg, hogy Dr. Nádasi Alfonz bencés tanár, szerzetes volt az, akit mély lelki-emberi kapcsolat fűzött a zeneszerzőhöz.
Úgy gondolom, hogy a mai estén fellépő kórusok is Kodály Zoltán útmutatásait követve igényes egyházzenei műsorral örvendeztetik meg az egybegyűlt közönséget. Az est folyamán az adventi ökumenikus kórustalálkozón fellépett a Benedictus Kórus, az Evangélikus Egyházközség Glória Énekkara, a Kecskeméti Vég Mihály Énekkar, a Kodály Zoltán Vegyeskar, a Szent Miklós Kórus és a Sztudita Szent Teodor Kórus.
Kodály Zoltán Vegyeskar
A koncert végén a szervezők kisebb ajándékkal köszönték meg a kórusokat felkészítő karnagyok – Timkó Tamás, Horváthné Erdélyi Zsuzsanna, Liptainé Szeverényi Márta, Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika, Vass-Eysen Ákos és távollétében Mikesi Tibor – munkáját, majd az est közös énekléssel zárult: az öt kórus együtt énekelte el az Adventi éneket.
Így szólt az Adventi ének a Barátoknál öt kórus közös előadásában – YouTube
Média :
BAON – Kórusok tisztelegtek Kodály emléke előtt Kecskeméten – galériával
https://hiros.hu/kultura/zene/oromenek-szolt-a-baratok-templomaban